|
HOME
ABOUT
AFFIES
MOVIES
MUSIC
BLOGS
“Tudod, mi a legjobb abban, ha véget ér egy nap? Hogy másnap az egész kezdődik elölről.”
my network
tagboard
its all about us
Previous post
 Réka és Norbi - ustream főzőshow
Fright Night
A vihar előtti csend
"Haszontalan bölcs az, ki maga előtt nem az." C.
Először is: Happy Birthday, Eszter! :-)
Mostaná...
a kedvencem; Mónikának :-D
A Szandra egy médium.
Már csak a Google tesz boldoggá, de szeretem őke...
Elég.
" A fa buzgalma a gyümölcsbe száll át, amely viszo...
advertisment
|
6 nap...
written on 4/24/2012 @ 4/24/2012 ✈{ }
Megint régen jelentkeztem. Most is egy kicsit elgondolkodom, és csak bámulom a villogó kurzort, hogy mégis mi a manóról írhatnék. Ami kiakaszt: nem megyünk Óbányára. Miért?! Miért kell elvenni ezt az apró örömöt is, ami egy kis színt vihetne az egész hétbe. Annyira vártam, hogy egy kicsit kikapcsoljak, és ne az érettségin görcsöljek (mint ahogy azt teszem az utóbbi időben), és csak egyszerűen jól érezzem magam. Apropó: hétvégén így történt. Jól éreztem magam. Vagyis... Nem, nem magyarázok, ennyi. :-) Most tudnék megint egy gyönyörű szép bejegyzést szerkeszteni, hogy milyen is az, amikor nem vársz semmit, de majd' beledöglesz a semmi várásába. Lehet, hogy ennek a mondatnak most nem volt értelme, de pontosan így érzek. Kellemetlen. Olyan, mintha megint 13-14 éves csitri lennék. Igaz, akkor még abban reménykedtem, hogy egy meleg, nyári napon Bill Kaulitz állít be, hatalmas csokor rózsával a kezében, és vallja meg, hogy én vagyok neki az igazi. Most sem fakadnék sírva. De! Ha nem is Bill lenne, hanem egy teljesen átlagos, kicsit kisebbségi komplexusban szenvedő, akár kék szemű, seszínű hajú fiú, na, akkor sem esnék kétségbe. Nem kell az örök szerelem, ugyan, kérlek... Egyébként megijeszt. Eléggé olyan embernek tartom magam, akit nagyon nehéz kihozni az érzelmi semmittevésemből. Nem mondom, hogy most sikerült, mert az igazat megvallva nem tudom, milyen az. Nem, nem ragozom tovább, mert még jobban kétségbe esek...Csak hogy én se maradjak ki a múlt heti megemlékezés kommenteléséből: nos, én meglepődtem, és nem is vagyok biztos benne, hogy feltétlenül remek megoldás volt, de hát Istenem, miért kell ezt így felfújni?? Nekem az egész csak egy kellemetlen éjszakát okozott, amikor kb rémálmaim voltak, ezzel az eseménnyel a középpontban. Félelmetes volt, és az még aggasztóbb, hogy megint egy olyan embert sikerült beleszőnöm, akit nem szeretnék, semmiféleképpen. Igazából, több ilyen ember is volt, de hát ez van, a tudatalattim gyagyás. XOXO
|
6 nap...
written on 4/24/2012 @ 4/24/2012 ✈{ }
Megint régen jelentkeztem. Most is egy kicsit elgondolkodom, és csak bámulom a villogó kurzort, hogy mégis mi a manóról írhatnék. Ami kiakaszt: nem megyünk Óbányára. Miért?! Miért kell elvenni ezt az apró örömöt is, ami egy kis színt vihetne az egész hétbe. Annyira vártam, hogy egy kicsit kikapcsoljak, és ne az érettségin görcsöljek (mint ahogy azt teszem az utóbbi időben), és csak egyszerűen jól érezzem magam. Apropó: hétvégén így történt. Jól éreztem magam. Vagyis... Nem, nem magyarázok, ennyi. :-) Most tudnék megint egy gyönyörű szép bejegyzést szerkeszteni, hogy milyen is az, amikor nem vársz semmit, de majd' beledöglesz a semmi várásába. Lehet, hogy ennek a mondatnak most nem volt értelme, de pontosan így érzek. Kellemetlen. Olyan, mintha megint 13-14 éves csitri lennék. Igaz, akkor még abban reménykedtem, hogy egy meleg, nyári napon Bill Kaulitz állít be, hatalmas csokor rózsával a kezében, és vallja meg, hogy én vagyok neki az igazi. Most sem fakadnék sírva. De! Ha nem is Bill lenne, hanem egy teljesen átlagos, kicsit kisebbségi komplexusban szenvedő, akár kék szemű, seszínű hajú fiú, na, akkor sem esnék kétségbe. Nem kell az örök szerelem, ugyan, kérlek... Egyébként megijeszt. Eléggé olyan embernek tartom magam, akit nagyon nehéz kihozni az érzelmi semmittevésemből. Nem mondom, hogy most sikerült, mert az igazat megvallva nem tudom, milyen az. Nem, nem ragozom tovább, mert még jobban kétségbe esek...Csak hogy én se maradjak ki a múlt heti megemlékezés kommenteléséből: nos, én meglepődtem, és nem is vagyok biztos benne, hogy feltétlenül remek megoldás volt, de hát Istenem, miért kell ezt így felfújni?? Nekem az egész csak egy kellemetlen éjszakát okozott, amikor kb rémálmaim voltak, ezzel az eseménnyel a középpontban. Félelmetes volt, és az még aggasztóbb, hogy megint egy olyan embert sikerült beleszőnöm, akit nem szeretnék, semmiféleképpen. Igazából, több ilyen ember is volt, de hát ez van, a tudatalattim gyagyás. XOXO
|
A blog írója
Utolsó év a BKF-en.
Életcél: BBC.
Bakancslista Nr. 1: fél év Indiában.
Életem szerelmei: a kutyám, és a laptopom. Ezen kívül Benedict Cumberbatch és Shiloh Fernandez.
Hangulatember, hisztis, és lusta vagyok. Hajlandóságot mutatok, hogy mindent az utolsó pillanatban csináljak meg.
Valószínűleg sérült a gondolkodásmódom, valahol az X akták, és Tim Burton között.
Kedvenc könyvem a " A parfüm". Nem vagyok sorozatgyilkos, és nem is készülök, ugyanis irtózom a vértől.
Apropó... a tűtől is.
Ennek ellenére lelkes véradó vagyok. Ennyit teszek én a világ megmentéséhez. Fél liter B RH+-ot.
Néha a semmiről beszélek.
Erről gyakran sokat.
Most is.
|
Lyukasra használt linkek
→ Youtube
→ Facebook
→ Twitter
→ Sikeradó
→ Az igazi Sherlock
→ Vintage Ghost
→ Mindennapok
→ Mozicsillag
→ We heart it
→ Deviantart
|
