|
HOME
ABOUT
AFFIES
MOVIES
MUSIC
BLOGS
“Tudod, mi a legjobb abban, ha véget ér egy nap? Hogy másnap az egész kezdődik elölről.”
my network
tagboard
its all about us
Previous post
 12. Doktor
Oké, nem, írok is egy kicsit. Felfüggesztem a sz...
Csak kép.
Nem akarok senkit megbántani ezzel a bejegyzéssel...
170. bejegyzés, juhúúú!
Muszáj egy kis szünete...
Szibériai álom
Először ide. Egy kicsit megszállt az ihlet, hát m...
Itt vagyok. Megvagyok, élek meg minden, csak éppe...
A mocskos...
advertisment
|
A 8.-os Danny DeVito
written on 10/15/2012 @ 10/15/2012 ✈{ }
Nem is igazán szeretném részletezni a napokat, amiket mostanában élek, mert nagyjából egyhangúan telik. Ami meg nem, arról a nagytöbbség amúgy is tud, rébuszokban meg minek beszélni? Na mindegy.
Ami mostanában van, az nem tudom, hogy jó-e nekem. Hogy miért? Nem vagyok hozzászokva. Néha nyűg, néha meg magara kell szólnom a metrón, hogy ne vigyorogjak úgy, mint egy idióta. Vegyes, nagyon vegyes, pedig egy ideje elvileg várok valami hasonlóra, és hát most meg ezzel sem vagyok 100%-ig elégedett. Mint egy film, amire hónapokat vársz, aztán kiderül, hogy tényleg jó, de valamit csiszolni kell rajta. Talán, majd, ha kiadják 3D-ben....
Annyira idegesít, hogy semmi érdemlegesről nem tudok beszélni. Baromi bosszantó. De tényleg nincs semmi, amiről tudnék valamit írni.
De, mégis eszembe jutott valami. Megint a barátság témát tudom elővenni csak: Vannak, amik elmúlnak, és vannak, amik nem. Számomra felfoghatatlan, hogy az elmúlt félévben pont úgy jött ki, hogy olyan barátok tűntek el az életemből, akikkel kikezdhetetlen dolgok és szálak kötöttek össze, és olyan emberekkel lettem szoros kapcsolatban, akikkel csak közös jókedven, és kölcsönös szimpátián alapult a dolog. Még most is rosszul esik, ha belegondolok, hogy hányan sétáltak ki az életemből, akik még a mai napig ugyanolyan fontosak, de az, hogy tudom, hogy a hátam mögött mi megy, arra én nem vagyok kíváncsi. Nagyon jól csinálom, hogy nem érdekel, de valljuk be, nem két hónapot húztunk le, nem egy közös élménnyel. Az én hibám, persze, és én mindent megpróbáltam, de ha nem, hát nem, nem erőszak a disznótor, azt hiszem, erre már kitértem. És az, hogy mellette most kaptam olyan embereket, akik MAGAM MIATT szeretnek, és nem azért, akit látni szeretnének, és jól mutatna, és minden csillámpóni lenne, az nekem nem kell, köszönöm.
Most jó majdnem minden, ennyi elég. Egyelőre...
Én azért szeretlek, még ha nem is kell a pörkölt...
|
A 8.-os Danny DeVito
written on 10/15/2012 @ 10/15/2012 ✈{ }
Nem is igazán szeretném részletezni a napokat, amiket mostanában élek, mert nagyjából egyhangúan telik. Ami meg nem, arról a nagytöbbség amúgy is tud, rébuszokban meg minek beszélni? Na mindegy.
Ami mostanában van, az nem tudom, hogy jó-e nekem. Hogy miért? Nem vagyok hozzászokva. Néha nyűg, néha meg magara kell szólnom a metrón, hogy ne vigyorogjak úgy, mint egy idióta. Vegyes, nagyon vegyes, pedig egy ideje elvileg várok valami hasonlóra, és hát most meg ezzel sem vagyok 100%-ig elégedett. Mint egy film, amire hónapokat vársz, aztán kiderül, hogy tényleg jó, de valamit csiszolni kell rajta. Talán, majd, ha kiadják 3D-ben....
Annyira idegesít, hogy semmi érdemlegesről nem tudok beszélni. Baromi bosszantó. De tényleg nincs semmi, amiről tudnék valamit írni.
De, mégis eszembe jutott valami. Megint a barátság témát tudom elővenni csak: Vannak, amik elmúlnak, és vannak, amik nem. Számomra felfoghatatlan, hogy az elmúlt félévben pont úgy jött ki, hogy olyan barátok tűntek el az életemből, akikkel kikezdhetetlen dolgok és szálak kötöttek össze, és olyan emberekkel lettem szoros kapcsolatban, akikkel csak közös jókedven, és kölcsönös szimpátián alapult a dolog. Még most is rosszul esik, ha belegondolok, hogy hányan sétáltak ki az életemből, akik még a mai napig ugyanolyan fontosak, de az, hogy tudom, hogy a hátam mögött mi megy, arra én nem vagyok kíváncsi. Nagyon jól csinálom, hogy nem érdekel, de valljuk be, nem két hónapot húztunk le, nem egy közös élménnyel. Az én hibám, persze, és én mindent megpróbáltam, de ha nem, hát nem, nem erőszak a disznótor, azt hiszem, erre már kitértem. És az, hogy mellette most kaptam olyan embereket, akik MAGAM MIATT szeretnek, és nem azért, akit látni szeretnének, és jól mutatna, és minden csillámpóni lenne, az nekem nem kell, köszönöm.
Most jó majdnem minden, ennyi elég. Egyelőre...
Én azért szeretlek, még ha nem is kell a pörkölt...
|
A blog írója
Utolsó év a BKF-en.
Életcél: BBC.
Bakancslista Nr. 1: fél év Indiában.
Életem szerelmei: a kutyám, és a laptopom. Ezen kívül Benedict Cumberbatch és Shiloh Fernandez.
Hangulatember, hisztis, és lusta vagyok. Hajlandóságot mutatok, hogy mindent az utolsó pillanatban csináljak meg.
Valószínűleg sérült a gondolkodásmódom, valahol az X akták, és Tim Burton között.
Kedvenc könyvem a " A parfüm". Nem vagyok sorozatgyilkos, és nem is készülök, ugyanis irtózom a vértől.
Apropó... a tűtől is.
Ennek ellenére lelkes véradó vagyok. Ennyit teszek én a világ megmentéséhez. Fél liter B RH+-ot.
Néha a semmiről beszélek.
Erről gyakran sokat.
Most is.
|
Lyukasra használt linkek
→ Youtube
→ Facebook
→ Twitter
→ Sikeradó
→ Az igazi Sherlock
→ Vintage Ghost
→ Mindennapok
→ Mozicsillag
→ We heart it
→ Deviantart
|
