|
HOME
ABOUT
AFFIES
MOVIES
MUSIC
BLOGS
“Tudod, mi a legjobb abban, ha véget ér egy nap? Hogy másnap az egész kezdődik elölről.”
my network
tagboard
its all about us
Previous post
 pause.
kedvencem! :-D
info.
Most egy kicsit előbb értem ide, pacsi.Csütörtök. ...
Helló, pupákok!
Mióta
Damien itt volt, annyi,...
Bocs, de muszáj...
Nem jut eszembe semmi, de próbálom összegezni a ...
Bocsi, nagyon eltűntem. Ennek két oka van: twitte...
Én.
Aki buta, azzal semmit nem lehet tenni. Így járt. ...
advertisment
|
2013/3/4/5
written on 5/01/2013 @ 5/01/2013 ✈{ }
Hellooo!!
A helyzet, hogy most vagyok itt. Lusta dög vagyok, máskor is tudtam volna írni, de nem vitt rá a lélek.
Nincs semmi különös mostanában, nagyon akarom a gyakorlatot, szeretnék az újság felé nyitni, lássuk be, írni valamivel jobban tudok, mint kamerákat fordítani.
Itt minden ok, sokat találkozom az Andival, a többiekkel, mindig van Marxim, a suli változatlan, de nemsokára vége! Juhúú, ne siessünk, de úgy érzem, vettem az első év akadályait. *lekopogom.
Február óta annyi mindenre kellene emlékeznem, hogy az ihajjjjj.
Márciusban Petra születésnapja alkalmából ellátogattunk az Alteregóba, megismertük pár barátját, akik nagyon aranyosak. Egyszer-kétszer találkoztam a Márkkal, ugyan a fotóetüd ürügyén, de egyszer akkor is lefényképezem. Ezek mindig jól estek, kicsit visszakaptam az általános iskola, és a régi barátaim feelingjét.
A másik blogom jóvoltából két wunderschön emberrel ismerkedtem meg, akiket hamar megszerettem, és végre valakikkel kiélhetem azt a hogy is mondjam... Igen, nem rossz a One Direction, kövezzetek meg. Tudom, hogy ciki, de egyszer, ha jól csinálják, olyanok lehetnek, mint a Take That, vagy a Backstreet Boys. (Igen, jö az új BB lemez!!! :-) <3)
Nézem kitartóan a Doctor Who-t, és hallgatom Taylort.
Nemrég visszamentem zenekarra is, immár csak, mint kisegítő zenész. Amikor újra játszottam a 'Hét év Tibetben'-t, tudtam, mi hiányzott az elmúlt hónapokból. Amikor kiráz a hideg, és legszívesebben elsírnád magad, csak simán a dallamtól. Na igen, ez az az érzés, ami kell!
Továbbra is serényen írom a történetemet, a novellákat, és próbálom magam kicsit képezni az írás terén, hogy ne legyenek hibáim, és rendes stílusom legyen, amit ha az ember olvas, akkor csak vállvonogatva, elismerően füttyent; 'hogy ez Hideg Virág.' Ezt szeretném. Szart. Akarom!
Otthon minden oké, a barátaim megvannak, ha tudunk találkozunk. Legutóbb a Bálint szülinapját ünnepeltük, de ne felejtsük el a bográcsozást, és az egyéb kis összeröffenéseket. Nem minden megy mindig zökkenőmentesen, de ezt már megszoktam. Az, hogy az embernek harcolni kell a barátaiért is, nálunk szerintem fokozottan igaz, nem is ragozom. Megoldjuk. De érdemes hazajönni értük! Meg anyuért, és a mama brassóijáért, és a másik mama rántott májáért. És remélem, nemsokára apu tényleg hazajön. Most nagyon úgy néz ki, aminek én módfelett nagyon örülök! Annyira jó lenne, ha itthon lenne... Megnyugszom tőle, ha tudom, hogy egy országban, ne adj Isten, egy városban tartózkodunk.
Aktuális: Ma voltunk kicsit Bettivel és Petrával majálisozni a Városligetben. Jó volt, felültünk a forgó izére, volt jégkásám, és sikerült kifogni a legrosszabb gyorsbüfét, de legalább jövőre már okosabbak leszünk. Most itt ülök a Coldplay-jel, egy fél doboz fagyival, ami kifog rajtam, lerohad rólam a gatya, és baromi büszke vagyok, hogy írtam egy bejegyzést! :-) xx.
kép.
 |
| majális. :-) |
 |
| minden. |
 |
| blog. |
 |
| há. |
 |
| muhaha. :-D |
|
2013/3/4/5
written on 5/01/2013 @ 5/01/2013 ✈{ }
Hellooo!!
A helyzet, hogy most vagyok itt. Lusta dög vagyok, máskor is tudtam volna írni, de nem vitt rá a lélek.
Nincs semmi különös mostanában, nagyon akarom a gyakorlatot, szeretnék az újság felé nyitni, lássuk be, írni valamivel jobban tudok, mint kamerákat fordítani.
Itt minden ok, sokat találkozom az Andival, a többiekkel, mindig van Marxim, a suli változatlan, de nemsokára vége! Juhúú, ne siessünk, de úgy érzem, vettem az első év akadályait. *lekopogom.
Február óta annyi mindenre kellene emlékeznem, hogy az ihajjjjj.
Márciusban Petra születésnapja alkalmából ellátogattunk az Alteregóba, megismertük pár barátját, akik nagyon aranyosak. Egyszer-kétszer találkoztam a Márkkal, ugyan a fotóetüd ürügyén, de egyszer akkor is lefényképezem. Ezek mindig jól estek, kicsit visszakaptam az általános iskola, és a régi barátaim feelingjét.
A másik blogom jóvoltából két wunderschön emberrel ismerkedtem meg, akiket hamar megszerettem, és végre valakikkel kiélhetem azt a hogy is mondjam... Igen, nem rossz a One Direction, kövezzetek meg. Tudom, hogy ciki, de egyszer, ha jól csinálják, olyanok lehetnek, mint a Take That, vagy a Backstreet Boys. (Igen, jö az új BB lemez!!! :-) <3)
Nézem kitartóan a Doctor Who-t, és hallgatom Taylort.
Nemrég visszamentem zenekarra is, immár csak, mint kisegítő zenész. Amikor újra játszottam a 'Hét év Tibetben'-t, tudtam, mi hiányzott az elmúlt hónapokból. Amikor kiráz a hideg, és legszívesebben elsírnád magad, csak simán a dallamtól. Na igen, ez az az érzés, ami kell!
Továbbra is serényen írom a történetemet, a novellákat, és próbálom magam kicsit képezni az írás terén, hogy ne legyenek hibáim, és rendes stílusom legyen, amit ha az ember olvas, akkor csak vállvonogatva, elismerően füttyent; 'hogy ez Hideg Virág.' Ezt szeretném. Szart. Akarom!
Otthon minden oké, a barátaim megvannak, ha tudunk találkozunk. Legutóbb a Bálint szülinapját ünnepeltük, de ne felejtsük el a bográcsozást, és az egyéb kis összeröffenéseket. Nem minden megy mindig zökkenőmentesen, de ezt már megszoktam. Az, hogy az embernek harcolni kell a barátaiért is, nálunk szerintem fokozottan igaz, nem is ragozom. Megoldjuk. De érdemes hazajönni értük! Meg anyuért, és a mama brassóijáért, és a másik mama rántott májáért. És remélem, nemsokára apu tényleg hazajön. Most nagyon úgy néz ki, aminek én módfelett nagyon örülök! Annyira jó lenne, ha itthon lenne... Megnyugszom tőle, ha tudom, hogy egy országban, ne adj Isten, egy városban tartózkodunk.
Aktuális: Ma voltunk kicsit Bettivel és Petrával majálisozni a Városligetben. Jó volt, felültünk a forgó izére, volt jégkásám, és sikerült kifogni a legrosszabb gyorsbüfét, de legalább jövőre már okosabbak leszünk. Most itt ülök a Coldplay-jel, egy fél doboz fagyival, ami kifog rajtam, lerohad rólam a gatya, és baromi büszke vagyok, hogy írtam egy bejegyzést! :-) xx.
kép.
|
| majális. :-) |
|
| minden. |
|
| blog. |
|
| há. |
|
| muhaha. :-D |
|
A blog írója
Utolsó év a BKF-en.
Életcél: BBC.
Bakancslista Nr. 1: fél év Indiában.
Életem szerelmei: a kutyám, és a laptopom. Ezen kívül Benedict Cumberbatch és Shiloh Fernandez.
Hangulatember, hisztis, és lusta vagyok. Hajlandóságot mutatok, hogy mindent az utolsó pillanatban csináljak meg.
Valószínűleg sérült a gondolkodásmódom, valahol az X akták, és Tim Burton között.
Kedvenc könyvem a " A parfüm". Nem vagyok sorozatgyilkos, és nem is készülök, ugyanis irtózom a vértől.
Apropó... a tűtől is.
Ennek ellenére lelkes véradó vagyok. Ennyit teszek én a világ megmentéséhez. Fél liter B RH+-ot.
Néha a semmiről beszélek.
Erről gyakran sokat.
Most is.
|
Lyukasra használt linkek
→ Youtube
→ Facebook
→ Twitter
→ Sikeradó
→ Az igazi Sherlock
→ Vintage Ghost
→ Mindennapok
→ Mozicsillag
→ We heart it
→ Deviantart
|
