Life of Viri

Sajnálom, ezer bocs attól a 12-15 embertől, aki mindennap megnézi a blogomat, nem is értem, hogy miért. Azért jólesik a lelkemnek, mégiscsak hülyeségeket beszélek, és olvassák.

Hát az van, hogy a blogjaim nem nagyon futnak. Elmondjam, miért? Szerintem annyira egetrengetően nem vagyok szar, nem mondom, hogy jól írok, de szerintem nem is úgy, mint egy 13 éves. Akkor miért is nekik van 1000 meg egy feliratkozójuk és 40 megjegyzésük? Hát azért, mert nyál. Oké, elmagyarázom. A nyál egy barátnőmmel bevezetett belsős fogalom, ami annyit tesz, hogy olyan csöpögős sztorit írsz, ami a klaviatúrán kifér. Az teljesen mindegy, hogy az éppen boldog szerelem, vagy nem, csak jól csöpögjön. Nem Jane Austin-féle visszafogott, se shakespeari gyönyörűen komponált, csak amolyan brazil szappanoperás, a férfiak is bőgnek, hogy taknyuk nyáluk egybeszakad szinten. Hogy ez miért jó, miért nem, arra még nem találtam meg a megfejtést, de ha meglesz, mindenképpen szólok. Na ez az, ami nekem nem megy. Nézzük például a krimiblogot. A végére benyomtam egy kis csavart, ami akár lehetne romantikus is, de mind tudjuk, hogy nem lesz az, már csak azért sem, mert a csaj nem marad az országban. A másik, ami tényleg nyál lenne, hát... Először is, a nő elvált, és egy fiatalabb sráccal nem jönne össze - de össze fog -. És, hát még nem csöpög. De fog, isten bizony. Vagyis, próbálkozom. Nem akarom, hogy kárba menjen az a rengeteg Romana és Tiffany olvasás. Már a nyál blogokat is elolvasom. Tisztán tanító jelleggel. Hányok attól, mikor egy 14-15 éves meg akarja tanítani az igaz szerelem üzenetét, de elképzelhető, hogy fel tudom használni majd egyszer, ha nagyon koncentrálok. Vagy nem. Még nem tudom. De azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy nem ezek a kedvenceim. Aztán ott a harmadik blog, ami szintén nem nagyon nyál. Testcseréről szól, bár ha nem akarom becsapni magam, kicsit nyálazni fog. Hát ez van. Pedig annyira nem akarom, csak hát az a helyzet, hogy elkerülhetetlen. Rébuszokba beszélek, ugye? Oké, fejezzük be a blogokat.

Aztán. Két hete apuval együtt tengetjük mindennapjainkat. Nos, hogy is mondjam... Szokjuk egymást. Most nem részletezem, ki mikor egy wc-re, meg ilyenek, csak szerintem azért látszik, hogy 4 éves korom óta nem éltük együtt. Látszik, határozottan látszik. Mindegy, októberig még van időnk, én bizakodó vagyok.

Portré

A gyakorlatról meséltem már? Nem tudom. A helyzet az, hogy azt hiszem, megfogtam az Isten lábát. Tényleg így gondolom. Egyelőre nem sk dolgot csináltam, de az a kevés állítólag jó. Hihetetlen az a bizalom, amit most kapok. Meglepő. Tényleg. Olyan érzésem van, mintha még nem csináltam volna semmit, mégis kapnék, ami iszonyú nagy stressz, és baromi nagy felelősség. Beszarok néha tőle. Annyira szeretnék regéket, ódákat zengeni, mert lehetne, de nem igazán... Á, nem is tudom. Jó, szeretem. Kész.

Először a Márkkal csináltam portréinterjút, ami egész jól sikerült, lenyomtuk SP-t. Há.

És a klasszik témám, a kifogyhatatlan, a barátság. Ójeee. Tudom, hogy ezt szeretitek a legjobban. Szóóval. Tegnap az a nap volt, amikor életemben először az idegesség miatt száguldott úgy az ereimben az adrenalin, hogy azt hittem, infarktust kapok. Félelmetes volt. Hisztérikus röhögés, szívdobogás, stb. Túl vagyok rajta. Új élmény volt. Igazából ezzel csak annyit akartam mondani, hogy teljesen mindegy, kinek dobod ki szíved-lelked, nem biztos, hogy megéri. Ebből is volt egy kisebb összetűzés miszerint ha őszinte vagy, azzal csak magadat adod, nem kérsz cserébe semmit, csak reménykedsz, hogy kapsz vissza. Ez igaz de nem értek vele egyet 100%-san. Szerintem, ha őszinte vagy valakivel, bizonyos fokú őszinteséget te is "elvársz", számítasz rá. Én legalábbis számítottam rá. Hát ez van. Mindegy, részlegesen megoldódott, nincs gáz, a feléről meg nem tudk mit mondani, mert úgy néz ki, tényleg tesznek rám, és azt hiszem, nem most először mondom ezt. Hopp, kinek volt igaza? *taps.

Jajj, beszéljünk már egy kicsit az új szerelmemről... Benedict Cumberbatch. Ugye, hogy ugye? Az a vicc, hogy annyira BBC buzi lettem, hogy mindent megnézek, ami ezzel kapcsolatos. Így jött a Sherlock. Ó, apám de begyulladtam tőle. Először nem mertem kockáztatni, merthogy a mi korunkba játszódik, hogy lehet mégis igazi, ízig-vérig detektív sztori. Hősiesen bevallom, az első löket, hogy nézzem, Martin Freeman volt, aki ugye a Hobbitban Bilbó. Haláli figura, és Watsonnak is pontosan ennyire tökéletes. Utána jött Sherlock Holmes karaktere. Eleinte úgy voltam vele, hogy imádom Robert Downey Jr.-t, és őt leszámítva is Jeremy Brett a tökéletes erre a szerepre.

Aztán jött Ben... (fogalmam sincs, hogy becézik, de így rövid, és nekem tetszik.) Először nem is foglalkoztam vele, főleg, miután rájöttem, hogy játszott a Vágy és Vezeklésben, ráadásul az egyik legundorítóbb szerepben, ahol ki nem állhattam. És akkor jött hideg zuhany, a zsenialitása. Rá kellett jönnöm, hogy csak azért utáltam, mert elhitette velem. Aztán elhitette velem, hogy ő Sherlock Holmes! Aztán, hogy ő John Harrison, James, Patrick, Van Gogh... Minden szerepét elhittem neki, amit eddig láttam. Igaza van a sajtónak: ő az angolok titkos fegyvere. Eddig csak azért őrültem meg egy-egy színészért, mert dekoratívak voltak, el lesújtott rám, aztán néhányukban felismertem, hogy tehetségesek, így még egy ideig odavoltam értük, aztán elmúlt a varázs. De ő valami olyan ritka állatfaja a színészet állatkertjének, amit kutatni kéne, mert ismeretlen, és a legnagyobb kincs. Elismerem, hogy nem egy Brad Pitt. Jó, hát nem mindenki lehet tökéletes, bár nyaktól lefelé ő sem panaszkodhat. De annyi profizmus, alázat, és sokrétűség van benne, hogy csak a kisugárzásával levesz bárkit a lábáról. Engem levett. Jött, játszott, elvarázsolt, az övé vagyok.

Matt... Matt Smith. Jelentem, életem legeslegszörnyűbb karácsonya következik, egy gyönyörű szülinap után, hogy miért? November 23.-án 50. évfordulós epizód a Doctor Who-ból, ami ugye 24.-én jó eséllyel már fenn lesz az interneten, ami nekem a szülinapi programom lesz. Senki ne is szervezzen, ha esetleg akart valamit, mert nem érek rá. Aztán majd jön a karácsonyi epizód, ahol egyetlen 11. Doktorunk regenerálódik. Mókás, nem? Mire elfogadom, megemésztem, hogy Pondéknak annyi, kiírják őt is. Eltaláltad Matt, nagyon szépen mondtad, HIBA VOLT!

Ezzel búcsúzom, xx.

2013/3/4/5

written on 5/01/2013 @ 5/01/2013 ✈{ }

Hellooo!!

A helyzet, hogy most vagyok itt. Lusta dög vagyok, máskor is tudtam volna írni, de nem vitt rá a lélek.

Nincs semmi különös mostanában, nagyon akarom a gyakorlatot, szeretnék az újság felé nyitni, lássuk be, írni valamivel jobban tudok, mint kamerákat fordítani.

Itt minden ok, sokat találkozom az Andival, a többiekkel, mindig van Marxim, a suli változatlan, de nemsokára vége! Juhúú, ne siessünk, de úgy érzem, vettem az első év akadályait. *lekopogom.

Február óta annyi mindenre kellene emlékeznem, hogy az ihajjjjj.

Márciusban Petra születésnapja alkalmából ellátogattunk az Alteregóba, megismertük pár barátját, akik nagyon aranyosak. Egyszer-kétszer találkoztam a Márkkal, ugyan a fotóetüd ürügyén, de egyszer akkor is lefényképezem. Ezek mindig jól estek, kicsit visszakaptam az általános iskola, és a régi barátaim feelingjét.

A másik blogom jóvoltából két wunderschön emberrel ismerkedtem meg, akiket hamar megszerettem, és végre valakikkel kiélhetem azt a hogy is mondjam... Igen, nem rossz a One Direction, kövezzetek meg. Tudom, hogy ciki, de egyszer, ha jól csinálják, olyanok lehetnek, mint a Take That, vagy a Backstreet Boys. (Igen, jö az új BB lemez!!! :-) <3)

Nézem kitartóan a Doctor Who-t, és hallgatom Taylort.

Nemrég visszamentem zenekarra is, immár csak, mint kisegítő zenész. Amikor újra játszottam a 'Hét év Tibetben'-t, tudtam, mi hiányzott az elmúlt hónapokból. Amikor kiráz a hideg, és legszívesebben elsírnád magad, csak simán a dallamtól. Na igen, ez az az érzés, ami kell!

Továbbra is serényen írom a történetemet, a novellákat, és próbálom magam kicsit képezni az írás terén, hogy ne legyenek hibáim, és rendes stílusom legyen, amit ha az ember olvas, akkor csak vállvonogatva, elismerően füttyent; 'hogy ez Hideg Virág.' Ezt szeretném. Szart. Akarom!

Otthon minden oké, a barátaim megvannak, ha tudunk találkozunk. Legutóbb a Bálint szülinapját ünnepeltük, de ne felejtsük el a bográcsozást, és az egyéb kis összeröffenéseket. Nem minden megy mindig zökkenőmentesen, de ezt már megszoktam. Az, hogy az embernek harcolni kell a barátaiért is, nálunk szerintem fokozottan igaz, nem is ragozom. Megoldjuk. De érdemes hazajönni értük! Meg anyuért, és a mama brassóijáért, és a másik mama rántott májáért. És remélem, nemsokára apu tényleg hazajön. Most nagyon úgy néz ki, aminek én módfelett nagyon örülök! Annyira jó lenne, ha itthon lenne... Megnyugszom tőle, ha tudom, hogy egy országban, ne adj Isten, egy városban tartózkodunk.

Aktuális: Ma voltunk kicsit Bettivel és Petrával majálisozni a Városligetben. Jó volt, felültünk a forgó izére, volt jégkásám, és sikerült kifogni a legrosszabb gyorsbüfét, de legalább jövőre már okosabbak leszünk. Most itt ülök a Coldplay-jel, egy fél doboz fagyival, ami kifog rajtam, lerohad rólam a gatya, és baromi büszke vagyok, hogy írtam egy bejegyzést! :-) xx.

kép.

majális. :-)

minden.

blog.

há.

muhaha. :-D

pause.

written on 2/20/2013 @ 2/20/2013 ✈{ }

Helló, 200. bejegyzés! :-) Ezt is megértük... *hullám*
Muszáj egy kis szünetet tartanom, mert úgy érzem bekattanok, és én leszek Mort Rainey, és leölök mindenkit egy csavarhúzóval. Oké, ennyire talán nem, de néha azt érzem, csak egy gyármunkás vagyok, és futószalagon gyártom a napokat. Mindegyik ugyanolyan.
Nem, nem depizek. Szóóval, az utóbbi novellaversenyen negyedik lettem, és egész jó kritikákat kaptam, úgyhogy a lelkesedésem az egekben van, csak éppen azt nem tudom, mi a fityfenéről szóljon a következő nóta. Életemben először írtam krimit, ami elvileg ma kerül ki a kritikával együtt az oldalra. Ez egyébként megihletett. Nem akarok egy következő Sherlock-remake-et, de van néhány ötletem, ki tudja, lehet, hogy ebből egy novellacsokor lesz? Milyen király lenne már... De ne szaladjunk előre!
Kicsit magamról: múlt hétfőn kitaláltam, hogy nekem a hét végére lesz egy új tetoválásom, és tádám; lett. Nagyon szeretem, szép. *.* Azt hiszem, ezzel is úgy vagyok, mint a fodrásszal meg a kozmetikussal, ami egyszer bevált, azt megtartjuk. :-) Szóval ugyanúgy, Pomázon csináltattam, ezután a Pistiékhez mentem, és Hannáztam. :-) Te jó ég, hogy én mennyire szeretem ezt a kiscsajt! Színeztünk, tortát sütöttünk, Angry Birdseztünk, meg ilyenek. Olyan cuki, mikor a kicsi ujjaival tapicskolja a gépet...

Az én Hófehérkém. :-)

Szombaton irány Hőgyész, este vacsi. Jöttek anyuék, meg a Fogorvos Teriék. Sok zaba, beszélgetés, tv, tojáslikőr, usw. Kicsit beszélgettem a dédivel is, aztán éjfél körül ágyba keveredtem. Másnap jöttünk vissza Pestre, azóta mondjuk semmi érdemleges nem történik, vissza a mókuskerékbe. Remélem hétvégén tudom fényképezni a Márkot, már csak meg kell beszélni, kicsit összerakni a vázlatot a fejemben, és nem utolsó sorban szerezni egy fényképezőgépet. Sajnos én nem tartozom abba a rétegbe, akinek apuci a segge alá rakott egy profi gépet, de hát így lesz szép az élettörténetem, hogy megküzdöttem érte, nem?

Nem jut több eszembe, xx.

Zseniális, imádom! :-)

kedvencem! :-D

written on 2/11/2013 @ 2/11/2013 ✈{ }

DSDS 2013: Anne Christina von Si...
Deutschland sucht den Super...-Videos bei Clipfish

info.

written on 2/06/2013 @ 2/06/2013 ✈{ }

Egyrészt info, ami rólam szól, másrészt, mert nem tudom az excelt, és feladtam.
Csak egy rövidke bejegyzés lesz, úgy érzem, mert egészen konkrétan semmi nem történik velem az égegyadta világon.
Filmeket nézek, és folyamatosan promózom a másik blogomat. Ja, igen, díjat nyertem, már kettőt is! ;-) Az egyik egy novellaverseny volt, a másik pedig egy "nem is igazán tudom meghatározni, a kategóriáját" díj, de nagyon örültem neki. :-) Még mindig nem néztem meg a Voice döntőt, de már az egynegyedénél tartok, éppen Dénes énekel. *.*
Folyamatosan filmeket tolok, és újabban többet is olvasok. Mondjuk, kicsit pihenek, mióta totálisan befosatott a 'Titkos ablak'. Na, az egy durva könyv. A film ennyire azért nem adta vissza a dolgokat, és nyilván lefoglalt az is, hogy Johnny Depp a főszereplője.

Folyamatosan gyártom egyetlen, drága történetem fejezeteit, aminek legnagyobb mozgatórugója Lana Del Rey lemeze. Ne kérdezzétek, miért, de egyszerűen, ha hallgatom, jönnek a szavak.
Ennyi. xx

written on 1/26/2013 @ 1/26/2013 ✈{ }

Most egy kicsit előbb értem ide, pacsi.
Csütörtök. Csajos este, az első rövid közös történetünkben, és ki tudja, hányadik. Én személy szerint jól éreztem magam, és lehet, hogy csak az egy főre jutó bor mennyisége miatt, de azt hiszem sok mindent megtudtunk egymásról, és én ezt egyáltalán nem bántam meg. Lehet, hogy túlspilázom az egészet, de hát ha egyszer Doctor Who is volt? Tökéletes befejezés. :-D Zusammen: Dylan, Rihanna, bor, Dankó, exek, nem exek, r*bancok, facebook, youtube, jumpsuit, fiúk, akik 10 év múlva kopogtathatnak, usw.Reggel annyira nem éreztem magam tökéletesnek, és bevallom idő előtt feladtam a harcot, de muszáj volt aludnom egy kicsit, tekintve, hogy pénteken már Bonyhádra mentem.
Ezzel áttérek a második napirendi pontra, a szalagtűzőre. Találkoztam Andival, megismerkedtünk Beni barátnőjével, és készülődtünk. ~~Taylor, 1D, stb.~~ Nem voltam éppen királylány, de ez már amúgy sem az én estém volt, tavaly már megvolt, köszi. Jobb volt, mint amire számítottunk Andival. Volt kis BG, sok-sok ismerős, tánc, bál, minden cukiság. Este kis felolvasóest, aztán mégis feladtuk, és aludtunk néhány órát. Én ugyan már jöttem a 6.40-es busszal, de inkább bevállaltam, minthogy átszállogassak Szekszárdon, vagy Mucsaröcsögén.
Úgy terveztem, hogy többet ömlengek, de elfelejtettem, és hát most mit lelkizzek. A harmadik témát nem fejteném ki, maradjunk annyiban, hogy most így jó, elég, és pont. Köszi. ;-)

written on 1/13/2013 @ 1/13/2013 ✈{ }

Helló, pupákok!

Mióta Damien itt volt, annyi, de annyi minden történt, hogy azt le sem tudom írni. Jókívánságokkal már nem foglalkozom, nem aktuális már. Jó régen eltűntem, hát, nincs mentségem. Vizsgaidőszak.: VÉGE! Vagyis, azt hiszem, mert kétlem, hogy megbuktam társadalom töriből, az képtelenség. Eddig minden sikerült, meg hát, tudtam is, szóval.. Nem történhet baj. J Amúgy nincs semmi különös mostanság, csak vizsgázni járok, és itthon tespedek. Ja, és twitter-mániás lettem. Annyira, de annyira rászokik az ember, hogy már lassan én is azon a szinten vagyok, hogy kiírom, hogy „Kimentem üríteni”. Végül is, nincs értelme, de leköt. Ja, és követ George Craig, karöltve a One night only-val!! :-D Még crome-bővítményem is van, hogy semmiről ne maradjak le.

Jelentem, hogy beindítottam a karrierem. Vagyis, erősen próbálkozom. Valódi oka annak, hogy mostanában nem jártam a saját blogomon, hogy nem ezzel voltam elfoglalva. Már olyan érzésem van, hogy futószalagon gyártom a novellákat, és a nagyobb projekthez tartozó fejezeteket. Már fejlécem is van. *.* Nagyon szép, befosok tőle… Persze, nem én csináltam, de hát n sem lehetek mindenben profi. Szóval jelenleg 2 versenyre pályáztam, és bár az egyik 1D-s, akiket, eddig még csak nem is ismertem eddig, de most már novellákat is gyártok. Eleinte szkeptikus voltam, és egyáltalán nem is szimpatizáltam velük, de aztán megszoktam. Végül is annyira nem rosszak, bár egy-két számtól már a falra mászok a novellák miatt. Egy csomót ugyanis valamelyik dal szövegére kell írni. Vagy címet adnak meg. Na mindegy, nem regélek erről.

George Craig

One night only

A majdnem dolgozó nő.

written on 7/25/2013 @ 7/25/2013 ✈{ }

Hellóóó!